A Tóth Menyhért Városi Könyvtár Janikovszky Éva születésének 100. évfordulója alkalmából történetíró játékra hív Titeket, aminek mottója:
„Velem mindig történik valami”
Arra kérünk Titeket, hogy olvassátok az írónő gyerekeknek szánt könyveit, és osszátok meg velünk rövid történetekben, ha úgy érzitek, hogy veletek is mindig történik valami. Ha már felnőttek vagytok, sebaj, mert néha a felnőttekkel is mindig történik valami, no meg emlékezhetnek is rá, hogy régen mi volt az a valami, ami mindig történt velük. 😊
A játékban bárki részt vehet, életkori megkötés nincsen.
Kérünk Titeket, hogy történeteitek rövidek legyenek, maximum 1500-2000 karakter, körülbelül egy fél oldal.
Egy játékos több történettel is nevezhet. A történeteket kérjük, juttassátok el a könyvtárba személyesen, vagy e-mailben:
Mindenképpen adjátok meg a neveteket és az elérhetőségeiteket, hogy fel tudjuk venni veletek a kapcsolatot.
A történetek leadási határideje: 2026. szeptember 15.
“Amikor apukám azt mondja, hogy
– Gyere csak ide, kisfiam, beszélni akarok veled!
Akkor már biztos, hogy baj van. Mert, ha nincs baj, akkor nem mondja, hogy beszélni akar velem, hanem mindjárt beszél. Most azért akar apukám velem beszélni, mert azt hallotta a tanító nénitől, hogy eleven fiúcska vagyok az iskolában.
Az igaz, hogy én eleven fiúcska vagyok az iskolában, de az Istvánka, aki mellettem ül, az még elevenebb, mert nagyon szeret lökdösődni, de egyedül nem tud.
És az Attila, aki mögöttem ül, az is jó eleven, és mindig a más nyakát akarja csiklandozni, de csak az enyémet éri el.
Az Eszter, csak azért nem eleven fiúcska, mert lány, de azért hátrafelé is tud rúgni.
Erre apukám azt mondta, hogy
– Engem nem érdekel, hogy a más gyereke mit csinál! De én nagyon szégyelltem magam helyetted a tanító néni előtt.
Sajnáltam apukámat, hogy helyettem szégyellte magát, mert szégyellni már én is tudom magamat a tanító néni előtt, csak szép kövér karikákat nem tudok még egyedül rajzolni.”
Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami - részlet.
